Mennyi az elég? És hogyan segít a jóga megtalálni az egyensúly?

Észrevetted te is, hogy a világban egyre több és több minden van?

Ha csak sóért bemész egy nagyobb boltba, elöntenek a választási lehetőségek. Itt Svédországban 2 x 2-méteres polcok vannak tele csak sóval. Nah, sok sikert a választáshoz!

Egyébként itt, Svédországban az élelmiszerboltokban csak maximum 3,5%-os alkoholt lehet találni – ezért telestele vannak a polcok mindenféle üdítőkkel, kis alkoholtartalmú ilyen, meg olyan izesítésű sörökkel, cider-ekkel, és a lista csak nő. A hús-, a tej- és a mindenféle vegetáriánus és vegántermékeket meg sem említem, mert akkor nagyon hosszú lesz ez a bejegyzés.

Ha ruhát akarsz vásárolni – akkor is milliónyi lehetőséged van online is és fizikai boltokban is.

Végülis bármi legyen az, amit szeretnél, ott van – ezer változatban.

Ez miért gond?

Én nem hiszem azt, hogy ez feltétlenül gond lenne, csak van ez a jó kifejezés, ami mindig szembejut ezzel a témával kapcsolatban:

“a bőség zavara”

És én valóban sokszor nem tudom, hogy mit válasszak, sokszor vagyok összezavarodva.

Ugyanígy van ez az információáradattal is. Az ember csak kapkodja a fejét, és ha valamiről informálódni, vagy tanulni akar, ismét ezernyi kurzust, könyvet, kutatást, és milliónyi véleményt talál a témában. Ami a legrosszabb meg az, hogy ezek sokszor ellent is mondanak egymásnak. És ahelyett, hogy okosabbak lennénk a sok órányi olvasás után, csak ülünk, és vakarjuk a fejünket: most akkor mi az igazság?

“Meghalt Mátyás király, és oda az igazság” – gondoljuk ilyenkor.

Hogyan segít ebben a jóga?

Lehet, hogy most furának fogod a megközelítésem tartani, de itt van két elmélet:

1. “ami kint, az bent”,

2. az elme és a test befolyással van egymásra.

Ha ezeket elfogadjuk (egyébként nem kell elfogadni csak úgy igaznak, az elmélkedés és a saját bőrön tapasztalás mindig a legjobb tanítók), akkor:

1. Ami kint, az bent

Ha zűrzavart látunk odakint, valószínüleg zűrzavar van odabent is. Hogy lehet ezt a zűrzavart orvosolni? Úgy, hogy adsz magadnak időt elcsendesedni, például egy meditációval, vagy egy jóga gyakorlattal. Kitalálhatsz egyebeket is: egy hosszú séta egymagadban, a természetben, telefon nélkül, vagy rajzolás, vagy egy hosszabb túra – ami neked beválik.

2. Az elme befolyással van a testre, és fordítva

A jóga abban különbözik a többi testgyakorlattól, edzésektől, hogy arra bíztat, hogy lassulj le. Amikor lelassulunk, jobban oda tudunk figyelni, hogy mi az, ami már kezd nagyon kényelmetlen lenni.

És ha lelassul a test – lelassul az elme is? – talán.

Míg a testépítők sokszor arra gyúrnak, hogy izomszakadást okozzanak, amitől aztán nagyobb izmokat növeszthetnek, a jóga gyakorló arra törekszik, hogy minden alkalommal ráhangolódjon a testére, arra, hogy mik a korlátai, és hogyan tudja feszegetni a határokat úgy, hogy azzal ne ártson a testének. Egyébként az egyik erkölcsi buzdítása a jógának épp a nem-ártás (erről bővebben a következő bejegyzésben, a Jóga 8 ága).

Így tanít a jóga ászán gyakorlása megérteni mi az elég.
És ha a test megérti – megérti az elme is? – talán.

Korlátai mindenkinek vannak, még azoknak is, akik évek óta gyakorolnak. És talán az egyik legnagyobb lecke ebben a modern világban pont az: hogy meghúzzunk határokat. Magunknak elsősorban, mert ugye ami bent, az kint is.

Nemesedés

Megfigyelted, amúgy hogy a

“nemesedés”

szóban is benne van a NEM?

Ez talán azt sugallja a magyar anyanyelvűeknek, hogy nem azáltal válunk nemesebbé, értékesebbé, hogy még több és több mindent halmozunk magunk köré, hanem azáltal, hogy megtanulunk bizonyos dolgokra NEM-et mondani?

Így leszünk NEMes-ek?

Ez most lehet, hogy kicsit érzékenyen érint néhányunkat, de elgondolkodtál azon, hogy mi lenne, ha kevesebbet halmoznánk a tányérunkra, a tulajdonunkba, a fiókunkba (diplomákat, bizonyítványokat, stb)?

Amikor először szembesültem ezzel, nálam kiverte a biztosítékot. A jógatanárképző egyik előadásán megkérdezte az egyik tanuló, hogy:

– Igaz-e az, hogy a jógával le lehet fogyni?

A tanárunk azt válaszolta:

– Nem, legalábbis nem a Hatha jógával. Sőt, megtörténhet az ellenkezője, hogy a személy meghízik egy kicsit, mert a jógagyakorlatok kiegyensúlyozzák a hormonokat, nem lesz a gyakorló olyan sokszor stresszes, így az a sok kalória, amit agyalással, meg egyéb fajta idegeskedéssel égetett el, az most lerakódhat. Amit csinálhatsz az az, hogy kevesebbet eszel. (parafrazáltam, 2018-ban volt, a lényegre emlékszem csak).

Micsoda?

Hogy kevesebbet enni? Na ez nagy felháborodást okozott bennem, tisztán emlékszem.

De miért?

Csak spekulálni tudok: talán mert mindig soványnak voltam bélyegezve, és mindig mindenki arra bíztatott, hogy egyek többet? Talán azért, mert az érzelmeimet étellel tartottam elnyomva? Talán csupán azért, mert szeretem a telt has érzését?

Miért hoztam fel a példát?

Mert azt látom, hogy mindig minden problémát úgy próbálunk megoldani, hogy még több valamit akarunk felhalmozni a valóságunkba. Legyen az a következő kurzus, a következő csoda-fogyás-gyógyszer, a legújabb trendi táska, még több munka / pénz vagy akármi.

És lehet, hogy a problémáinkra valójában a megoldás ennél sokkal egyszerűbb, és csak ennyi:

megtanulni nemet mondani.

Amikor nincs energiánk – mi lenne, ha kávé helyett a telefonomon végtelenségig görgetésre mondanék NEM-et?

Amikor nincsen pénzünk – mi lenne, ha az amúgy is egészségre káros cigiről, alkoholról, csipszekrő mondanánk le, a cukorral és tartósítószerekkel tömött dolgokra mondanánk NEM-et?

És amikor egy újabb kurzust, vagy bizonyítványt akarunk végigcsinálni, vagy megszerezni – mi lenne, ha azt mondanánk, hogy “én enélkül is értékes vagyok”.

Nem azt mondom, hogy teljesen nemet kell mondani minderre – el lehet kezdeni kis lépésekben is: ma nem. Holnap lehet igen, de ma nem.

Nem vagyok ellene az önfejlesztésnek sem – sőt! azt szajkózom már évek óta, és magam is mélyen benne vagyok. Amikor viszont észrevettem, hogy kurzust kurzus után akarok csinálni, bizonyítványt bizonyítvány után akarok beszerezni, akkor szembe kellett nézzek magammal, és őszintén megkérdezzem:

Mit akarok bizonyítani? És kinek?
Meg tudom-e látni magamban az értéket?
Vagy várom mások jóváhagyását?
Mikor lesz elég?

Mikor lesz elég az önmarcangolásból? Az önutálatból?

Mert nem amiatt van-e ez a folytonos késztetés bennünk, hogy még többet és még többet akarjunk? Mert nem vagyunk megELÉGedve önmagunkkal…?

Egyébként megoldotta az bárkinek is a problémáját valaha, hogy többet szerzett be valamiből? Hogy végre elérkezett oda, ahová akart?

Saját bőrön tapasztalásom azt mondja, hogy nem. A probléma újra és újra megjelenik, mert a megoldás nem az, hogy TÖBBET – hanem, hogy MIBŐL VAN MÁR ELEGEM?

ELÉG volt már az egészségproblémákból? – akkor mire mondok NEMet, hogy ez javuljon?
ELÉG volt már az alacsony önbizalomból? – akkor mire mondok NEMet, hogy ez javuljon? És mikor mondok végre IGENt önmagamra?
ELÉG volt már a pénztelenségből? – akkor mi az a szokás / viselkedés / fölösleges kiadás, amire NEMet tudok mondani?

Ezekről elmélkedj, kedves olvasóm, és szeretettel várlak a következő bejegyzésben.